„Talán egyszer érezhetjük még az elmúlás gyönyörű, csodálatos szellemét, táncolhatunk az elhaló szélben és talán egyszer még szenvedélyesen vágyakozhatunk elfeledett álmaink varázsa után…”

Nézz körül a jelenben, nézz körül mai világodban. Az értékeket a felszínen már nem találod meg. Felkelsz reggel és az álmos utcákon nem embereket, hanem robotokat látsz, és tulajdonképpen magad sem érzel semmit. Már azt hiszed talán ez a valóság, amikor meghallod az első madárfüttyöt. Mintha valahol már hallottad volna. És nem, nem szimplán keresi a társát, hanem dallal hívja őt, énekel neki. Azonnal a mélybe merülsz, oda, ahol minden egyes hangnak és színnek értéke van, ahol megtalálhatod Isten országát. Tulajdonképp ez a világ a felszínen volt, előtted, csak az ember megjelenésével egyre inkább a sötétségbe zuhant.

Fuvola dallamaival, madárénekkel fejeződik be az Autobahn, minden idők egyik legfontosabb lemeze. A reggelt mutatja be, tollával a Nap első sugarairól ír és megtalálható benne minden, minden gyönyör, amit ebben a mély világban tapasztalhatsz. Pedig milyen egyszerű, átlagos életünkben szinte jelentéktelenek ezek a dolgok, egyáltalán nem is beszélünk róla. Amikor azonban ezt a lemezt hallgatod, mennyei boldogságot érzel, keserves szomorúsággal keverve: Mivé vált a jelen? Miféle romhalmazzá, miféle értéktelen gyárteleppé? Önmagadat nem tudod elfogadni, nem érzed jól magad, mert ők ezt akarják. A szépség a felszínen már nem létezik, egy valami azonban mindig az elhagyatott lelkek segítségére kel: a természet. Felfedezésére pedig az egyik leghatásosabb megoldás a zene. Bárhol is vagy, a zene kirajzolja eléd a valóságot, az igazi értékeket, mindazt, amit megpróbáltak kiölni a világból, de a természet mindig is tartalmazni fogja. Az életet.
A Kraftwerk „Autobahn” c. lemezén egy utazás részeseivé válunk. Az album két részre osztható, az első maga a címadó dal, az utazás magja.

Várj egy kicsit… Mielőtt feltennéd a lemezt, kérlek hallgasd a csendet. Hunyd be a szemed és képzelj el egy olyan világot, amiben mindig is szerettél volna élni. Szabad vagy. Ez a szabadság pedig örökké tart, ha… és igen, ez a legfontosabb. Ha megragadod, és magadban tartod a pillanatot, meghallod a csend mögött húzódó hangokat. A nyugalom szépséggel keveredik és a szíved magába fogad majd egy örök titkot, és ez az ösvény mindig megnyílik majd ezentúl előtted mindaddig, amíg ember maradsz és nem csábít el a gonoszság, a lángoló üresség. Az Autobahn utazása misztikus, félelmetes, magával ragadó és varázslatos. Van benne valami ijesztő, de roppant gyönyörű, egy olyan titok, amit nem biztos, hogy azonnal képes leszel feldogozni. A címadó dal, maga a lemez magja óvatosan sodor a mélybe, a következőkben megpróbálom bemutatni neked, hogyan, de de muszáj felvázolnom, muszáj egy képet mutatnom a dombról és a mögötte elterülő tiltott gyönyörűségről. Ez egy fontos szó, valóban tiltott Mennyországot rejt magában a lemez, és nem zárható ki, hogy a valódi Éden szelleme bújik meg benne. Egyébként ha figyelmes vagy, a borító megmutatja neked azt, amiről írok, amit érzek, amit itt átélhetünk. A felkelő Nap, a reggel, a mélységes és titokzatos éj elmúlása és a kincs. Csodaszép a délelőtt, de a rejtélyt csak éjszaka fejtheted meg, ott, ahol ragyogás van, véget érhetetlen lüktetés és csillagtánc. De vajon mi lehet ez valójában?

A mezőn feküdve ébredtem fel, furcsa, baljós visszhangokat hallottam, titokzatossága egyszerre volt ereje és gyönyörűsége. A hatalmas domb mögött feküdtem, a Nap vidám arca nevetett rám, de tekintete eltakart valamit. Éreztem, hogy nagyon mély, hogy lüktet benne az élet és hogy mindez a színfalak mögött zajlik. Nem átlagos reggelt éltem meg azon a napon, amikor énekes madarak szálltak le a mellettem levő fára, és köszöntötték az izzó, hatalmas korongot az égbolton, a Föld új ébredését, egy újabb oldalt a regényben. Ha az emberek tudnák micsoda tartalom, micsoda birodalmak bújnak meg az előző fejezetek sorai mögött, ha tudnák… Minden reggelük aranyat érne, belül gazdagok lennének.
A madarak Istent köszöntötték és a halandóság következő óráját. Itt, a domb túloldalán, az erdő mellett, mélyen a természetben az emberekért és az életünkért imádkozom, a fényért és a sötétségért. Míg előbbiben a testünket ápolhatjuk, addig utóbbiban lelkünk biztonságát teremthetjük meg és a magányban meg fogjuk találni a kis ösvényt, ami elvezet a rejtélyhez.

Gyönyörű dal vezet ki bennünket az alagútból, az album zárótétele olyan, mintha rádöbbennénk, hogy tündéri álmunk valóság, hogy van halál utáni élet, van Mennyország. A legtisztább hajnalt hozza el a lélek számára, a teljes természetet lefesti eléd, de megmarad a domb túloldalán. Hogy mi van a másikon? A halandók világa. A Tiéd. A kettő között pedig a rejtély.
A Kraftwerk Autobahn-ján elsőre minden olyannak tűnik, mint az átlagos életünkben. Az első, és egyben lemeztörzs, címadó dal kiléptet házadból. Elindulsz utadon, azon, amelyiken szinte minden nap végigmész. Most mégis valami változást érzel. Lassan kirajzolódnak szemeid elé a titkok, amik mindig is itt voltak: a templomtorony, a rózsakert, a varázslatos utca, az iskola és annak édes emlékű délutánjai, a játszótér, a madarak, szüleid ruhái és cipői, a sírkövek, az elhagyatott ház titkos padlása, és kamrái, valamint a kincsesláda. Hirtelen rájössz, hogy szép az életed annak minden boldogságával és fájdalmával. Az apró részletek hatására újra megelevenedik gyermekkorod, mosoly húzódik arcodra, és olyan örömöt érzel, amit oly rég, még a természet ölében éltél át.

Kiléptél az utcára és az eddig halott árnyékok most megelevenednek. A kerítésen túl éneket hallasz, egy dalt, angyalok sanzonját. El kell menned az erdőn túlra, az autópálya vezetni fog. Annyiszor jártál már ott, annyiszor tetted meg ugyanazt az utat és fulladt unalomba az egész. Most azonban máshol vagy. Dél van, megszólal a harangszó, és te az autópályán utazol megannyi emberrel együtt. Téged azonban már nem az ő világuk érdekel, hanem vonz valami időn túli, mégis természetes erő.

A címadó dal a Kraftwerk egyik legismertebb és legjellegzetesebb szerzeménye. Kislemezként lerövidítve, 3 perces verzióban is megjelent, de persze az igazi élményt az eredeti nyújtja. Ebben benne van ugyanaz a világ, amiben élsz, és az a valóság is, ami rejtve van előled. Minden egy, csak az ember kettéválasztotta és újszerűnek tűnnek a látottak. Először megdöbbensz és fojtogatni kezd a sűrű, dús melankólia, ami most a felszínre tört, majd örvénybe kerülsz, ahol a szépséges halál új utat mutat: az igazit és egyetlent. Lehetőséged nyílik megtalálni elveszett életed. Vasárnapi harang szól, te pedig egyenesen haladsz előre az autópályán, a hatalmas Nap gyönyörűen ragyog feletted a színtiszta kék égbolton, elmerülsz a könnyed mámorban. Az út során visszaemlékezel gyermekkori történeteidre, a családra, az akkor fényesnek ígérkező jövőbeli képekre. Az egész apró részletekből áll össze. Emlékszek az utcát felvezető fasorra, a part alatt húzódó erdőre, az őszi színházra, amikor a szél megtáncoltatta a lehullt leveleket.
A címadó dal életeden vezet végig. Benne van a múlt, a jelen és a jövő egyaránt. Bölcsődtől sírodig egy utazáson veszel részt, beállsz a többi ember közé a sorba, végigéled az életed az elfogadott norma alapján, és az idő elteltével a korai álmok és illúziók szertefoszlanak. Te magad azonban ebből mit sem veszel észre, úgy halsz meg boldogtalanul, hogy lehetőséged sem nyílt az örömök elérésére. Ez az autópálya, avagy életvonal. Folyamatosan vártál valamire, ami sohasem jött el, mert képtelen voltál előre lépni. A dal úgy mutatja be életünket a felszínen, hogy közben lüktet a mélység energiája, a szépség kavalkádja, közben pedig az autósor a természet mellett nosztalgikus érzéseket kelt, de nem lehet rajta elégszer végigutazni. Egyfolytában hiányérzeted van, az életed végén keresel valamit. Valamit, ami már rég elment. Elhaladtál a titkok mellett, pedig az úton folyamatosan ott voltak előtted. Tudod, hogy nehéz és szép volt, de nincs a kezedben a kulcs, magadra maradtál és elhagyatottságot érzel.

A zsenialitás, ami ebben a lemezben megbújik nem csupán a zenének köszönhető, hanem annak a megdöbbentő fordulatnak is, amit kevesen vesznek észre. Az album ugyanis maga az első tétel egész egyszerűen, ez az eleje és ez is a vége. Az életünk, minden szomorúságával és örömével, varázsával és álmaival. Minden úton végigmegyünk, azelőtt lehetetlennek hitt dolgokat látunk, családot alapítunk, dolgozunk, és lassan a csoda elveszíti értékeit, lelkünk elfárad, folyamatosan a boldogságot keressük, mert félünk, hogy magunkra maradunk. Átöleljük a végtelen ürességet, majd meghalunk magunkra maradva. A lemezjátszó azonban nem áll meg, és itt van az az elképesztő csoda, ami mélyen megtalálható a zenében. Az album második fele ugyanis álmaink, édes vágyaink halmaza, ami valóságos helyen van és egy örökké élő dobogó szív ver a belsejében. A zene itt túllép minden határon, és megmutatja azt, amit megtalálhattál volna életedben. A halandóság kérdéseire adott válaszokat, Nap és Hold titkait, a folyót, amiben elmerülve megtalálható a Mennyország. A vágyakozás könnyei itt óceánba ömlenek és megnyílik a végtelen boldogság.

Ingerültség, láz, víziók, árnyékok és ragyogás. Elmerülés a mélységben, a kapu keserves kutatása, táncdal az esőben. Kétrészes látomás egy helyről, amely valahol a bokrok és sűrű, szinte áthatolhatatlan rengeteg mögött rejtőzik.

Az album titkokba meríti el a lelket a „Kometenmelodie” érkezésekor. Különleges, olyan az egész, mint egy álom, de mégis tudod, hogy valóban létezik. Valahol életed pályáján van elbújtatva az ösvény a kastélyhoz. A Kraftwerk olyan szintű zenével állt itt elő, ami túl van hangokon, melódiákon, a szíved pedig majd meg szakad, mert nem bírja elviselni azokat a képeket, amiket most látsz. Érezted, hogy a világ sokkal több annál, amivé a jelenre kialakult és most visszakaphatod elveszített életedet. A létezés fáj, beleborzongsz, micsoda erő tart mindent össze, hogy a természet lelke megmutatja magát és elvezet téged a Várhoz.

Végtelen folyosók és szobák, ürességben lebegő kulcsok, felfoghatatlan, édesen megszólaló szimfónia. Halandóság elfulladása az öröklétben. Itt egyedül vagy, te döntöd el, merre mész. Amikor pedig majd a csillagok együtt állnak, kirajzolódik az utolsó szoba ajtaja és beléphetsz, ha a kezedben lesz a kulcs. Templomok és holdsugár mutatnak a palota udvarához, iránytűként szolgálnak a halál álmaihoz. Lehetőséged van, hogy csillaggyermekként újjászületve ébredhess fel a Domb túloldalán, miután szüleid erotikus tánca kulcsként szolgál valóság és álmok között. A gyertya fénye ragyog, a madarak üzenetet visznek, te elkapod a pillanatot és lefested a palettára az idő születését és halálát.
Misztikus, szerelmes örvényhullám hangjegyeken szárnyalva, lebegés az euforikus mámorban. Két világ partjai összemosódnak, a lelkekre pedig szabadság vár és egyensúly.

Az ösvény ott volt melletted, de te elhagytad. A lemez végighallgatásával nem tudjuk meg, hol található, csak azt hogy mit tartalmaz. Ez pedig fáj, nagyon fáj, de ugyanakkor ragyogást érzünk, boldogságot, mert tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy volt valami a sorok mögött, valami hihetetlen csoda. A labirintus falain az örökkévalóság képei szerepelnek, Isten festményei. A hangok mindenkinek megmutatják a palotát, ami a csillagok által uralt égbolt szívében épült és a szobái lassan meg-megnyílnak előttünk. Minden újabb és újabb utazással egyre többet ismerünk majd meg, felfedezzük szobáinkat, rájövünk, kik is vagyunk valójában, valahol pedig majd megszerezzük az öröklét kulcsát és szárnyalhatunk megvalósult álmainkban.
Nincs mit írni többet a titkos ösvényről, ez az, amit neked kell felfedezned. Az bizonyos, hogy minden egyes utazásod végén a Domb mögött ébredsz majd fel, az énekes madarak és a mosolygó Nap köszönt majd a gyönyörű, tavaszi réten és miközben hallod még a végtelenség és ijesztő halhatatlan csodálat hangjait, keveredve őrült szenvedéllyel és mély, bódító virágillattal, tudni fogod, következőleg mely szobát választod majd. A kastélyból kilépve át kell élned a Csendet, az Univerzum éjféli előadását, örökké tartó álmodat. A túloldalon pedig a harmónia vár és az angyalok, egy nap pedig majd kulccsal a kezedben ébredsz.
A festményt megérted, a borító képe teljessé válik. Tudod az utat a csillagokhoz, a rejtélyhez, az örök élet forrásához. Az Autobahn pedig mindig veled lesz, ha szükséged van rá, vagy ha elvesztenéd az irányt.