„Harcoltunk a jóért, egymás mellett állva,
barátságunk sohasem halhatott meg.
Idegen hullámokon, mélyben vagy a csúcson,
képzeletünk megérintette az égboltot.
Halhatatlanok voltunk, bizonyítási vággyal,
és én megbíztam Benned…”

És itt vagyunk. Fekete koporsó ereszkedik a mélybe, fehér rózsaszirmok hullanak, akár az esőcseppek egy szomorú őszi délutánon és vágyódást érzek a halál után. Azt akarom, hogy ott lehessek velük, hogy megvédhessem őket, hogy foghassam a kezüket és együtt aludjunk el. A Nap nem süt már, talán soha többé, de a tudat, hogy örökké együtt leszünk, minden mást elhalványít. A Szerelem szárnyai alatt akarok maradni, dalolni az árnyékvilágban, az érzéseimmel vihart kavarni, majd eljutni a kastélyhoz, ahol soha többé nem bántanak minket. A mennyek angyalai mutatják nekünk az utat, a szenvedély él, az üresség eltűnik, lehetőségünk van az újrakezdésre egy olyan világban, amely ezelőtt csak álmainkban elevenedett meg. Távol földi barátainktól, családunktól, de együtt és ez mindennél fontosabb. A koporsóra föld hull, a sírra meg nem születettek nevét vésik fel, éretlen gyümölcsöket szakít le a szél. Mellettem egy üres pad, szemben a ravatalozó, a fehér szirmok téliessé varázsolják a talajt, egy kicsit megszédülök, majd a következő pillanatban az emberek eltűnnek, egy kéz nyúl felém a semmiből, hangokat hallok, de minden egyre csak távolodik, és mire feleszmélek, már nem tudom hol a kulcs, és az ajtót sem látom már többé.

Egyedül maradtam, a rózsaszirmok elhervadtak, a temető feledésbe merült, századok múltán is a vágyódás maradt és a remény, hogy újra találkozom velük. A szerelem tart életben. Kivirágzás, elhervadás, megszületés és elmúlás. Körforgás. Elfogadás. Mindig lesz előtted egy új ösvény, ha megérted, hogy mindennek mennie kell tovább, és a szeretetet a szívedből soha nem ölheted ki, dobogni fog és vágyódni, sóvárogni, kedvesed lelkét akarod, ölelni, összeforrni, eggyé válni vele, újra és újra. A szerelemért, a boldogságért harcolok, a tavasz első virágjainak illatai pedig katarzisba kavarnak majd, tudni fogod, hogy merre menj tovább. Ha a szerelem él, erős maradsz.