Bűneim börtönébe vagyok zárva és nem tudok szabadulni. Látom magam előtt a csodálatos, igazi, őszinte világot, Istent, az angyalokat, de számomra ez elérhetetlen, és ezentúl bármit is teszek, a Pokol tüzében fogok égni, mert nem hiszem, hogy kapok esélyt az újrakezdésre. Ezt a nyomást nem fogom tudni feldolgozni. Egyszer talán megbocsát Isten, de két ugyanolyan hibáért már nem. Az Univerzumra vágytam, most pedig csak arra, hogy mielőtt elmerülök majd a sötétségben, érezhessem lelküket, láthassam angyali arcukat, hogy ne kelljen örökké némán sikoltanom odalent a bizonytalanság miatt. Szerencsések vagytok mind, kik boldogságra leltek és minden pillanatnak örüljetek, soha ne engedjétek el egymás kezét és bocsássatok meg minden hibáért, legyetek türelmesek, mert bennetek van a fény, az örökké éltető forrás.