Fontos lépést jelentett a debüt album a Cradle of Filth számára, mégha nem is jelentős anyagról beszélünk, de a V Empire EP volt az, amely zeneileg már előbbre mutatott. Ugyan kisalbumról beszélünk, amelyek általában ugorhatóak az előadó diszkográfiájában, de az utóbb említett kiadvány kivételt jelent, sőt érdemes sorlemezként kezelni.

Az első és legfontosabb fejlődés maga a hangzás mérföldes javulása, pont úgy szól, ahogy a Principle-t is el tudtam volna képzelni saját gondolatban. Néhol nyers és durva, de összességében remek, a hangulat pedig kellően sötét és elmélyült.

Mindössze 6 tételt rejt az anyag, ezek közül 4 teljes hosszúságú, amelyek között szerepel egy újrafelvétel is. A Forest Whispers My Name-re esett a választásuk, igencsak passzol ide, minősége pedig egy teljes szintet emel az eredetin, megszólalása, előadásmódja szuper.
Véleményem szerint nem akart új szabályokat felállítani itt a Cradle of Filth saját maga számára, de szerettek volna valami kézzelfogható lenyomatot adni a második sorlemez megjelenése előtt, és én magam is helyes lépésnek tartom eme EP megjelentetését, hisz ez több, mint puszta érdekesség.
A horrorisztikus hangulatú kiadványon három „főtétel” kapott helyet, ezek kétségkívül megkerülhetetlen pontot jelentenek. Az Ebony Dressed in Sunset c. rövid bevezető dal (talán intro), majd a már említett újragondolt, húzópontot jelentő szerzeményt követően (ami legemlékezetesebb korai dalaik egyike) érkezik a Queen of Winter, Throned, ez jelenti az első esszenciális állomást, kitörő, uralkodó energiája felejthetetlen, koncerteken is sűrűn játszották, tulajdonképpen kötelezővé vált. Befejezése ugyancsak zseniális, 9 percig feszültségkeltő atmoszférával bír, amit a gótikus eszközöknek köszönhetően tökéletesen le is vezetnek.
Ezután különböző víziókban lépkedünk, de egy-és ugyanazon kastélyban, ahol vámpírok és démonok szüzeket erőszakolnak meg vagy mészárolnak le kegyetlenül. Természetesen itt sem kell véresen komolyan venni a zenekart, sőt, mindent elrontana, de a kivételes hangulatteremtést nem lehet tőlük elvenni, dalaik pedig hitelesek tudnak maradni.
A következő két szerzemény közül a She Mourns a Lengthening Shadow egy érdekes, csodálatos átvezető, fenn tudja tartani a minőséget és a kivételes hangulatot. Nem húzópillanat, de tökéletesen lefesti a csarnokot, melyen áthaladva eljutunk a fináléhoz. Az ezt megelőző Nocturnal Supremacy már annál inkább fontos fejezetet jelent, ez a dal 6 percbe sűríti mindazt, amit ekkor maga a zenekar képviselt, üresjáratok nélkül utazhatunk egy kegyetlen, erőszakos világban, gyönyörű képeket vetítve elénk, szabadon, kissé teátrálisan, de megkerülhetetlenül.
Az anyag egészében eddig sem nagyon lehetett hibát találni, de a V Empire EP a záró The Rape and Ruin of Angels-től válik teljessé, meghatározóvá. Eme 8 perces, grandiózus, balladisztikus horror-show kitűnő példa arra, miért is volt jelentős és minőségi zenekar a korai Cradle of Filth és itt lehet megérteni, milyen ösvény is vezetett el mesterművük, a Dusk… and Her Embrace megalkotásához. A kiteljesedés útján haladtak, eme dal jelenti a kaput a gyönyörhöz, minden összeáll benne, igazi gótikus-szimfonikus black metal mestermű.

Halálsikolyokkal, kéj és szenvedés képével zárul az EP, de inkább színpadiasan képzeljétek el ezt az egészet, az együttesnek nem állna jól a reális, valódi lelki nyomorúság bemutatása, ők egy félelmetes, ámbár borzasztóan vonzó és gyönyörű világba csalogatnak, és valóban hitelesen, nem esnek át a ló túloldalára a jelenkori anyagaikkal ellentétben.
Nem mondom, hogy kihagyhatatlan ez az EP, de érdeklődőknek érdemes meghallgatni, igazán fontos állomást jelent, a külön kiemelt tételek, és főleg a záró szerzemény pedig kötelező minden black metal rajongónak.