Körforgás. Elindulunk a sztrádán és az utazás végén egy kis mezőre érünk, közel az erdő és hallani a madarak gyönyörű énekét. Jézus Krisztus lelkét érzem magamban, és boldog vagyok. A szívemben érzem.

Titokzatos és félelmetes volt az éjszaka (Mitternacht), a labirintusba épphogy bevilágított néha a sötétkék fény, amely megvilágította félelmeim megtestesült alakjait. Mosolyuk, kacajuk hatására menekültem álmomból, de csak úgy juthattam el a világosságba, ha követtem Istent, aki néha meg-megmutatta magát, jelezve, hogy bármilyen mély gödörből van kiút. Nem láttam Őt, csupán éreztem magamban, éreztem a szívemben, és ez vezetett az egyetlen megoldáshoz, a szeretethez.
Letértem hát a főútról, a pályáról, ahol láttam mindent, ami ezen az oldalon történik. Harangokat hallottam, láttam életet és halált, bölcsőt és koporsót. Tudtam, hogy valaminek össze kell tartania ezt az egészet, hogy a háttérben valami megidézi a vihart.
Az autópálya az élet vonalát szimbolizálja, a következő fejezet pedig a legalább annyira lényegest, amit senki nem lát már lassan.

Az Autobahn c. Kraftwerk lemez nem mindenkihez fog eljutni, nem mindenki tudja majd befogadni. Mint ahogy az ember a hétköznapi életben sem foglalkozik a fensőbb létezéssel, úgy ebben az albumban sem látja majd meg a valódi értékeket. Benne van az élet, a természet, az örökkévalóság… az alkonyat és a hajnal.
Bárcsak mindenki érezné, hogy mindez valós és igaz… Elhozhatnánk a Paradicsomot a Földre.