Miben más a V( )gue végkifejlete, mint a korábbi lemezeké? Ami a legfeltűnőbb, hogy mind a Partial Themes-en, mind a Grandeur-ön egy hatalmas massza vár minket, egyfajta fekete lyuk, de különböző hangulatokban. Míg előbbi inkább felőrlő és taszító, addig utóbbi a Menny megelevenülése a hangokban. Ha az Elválasztás (Partial) a Pokol volt, a Nagyságos (Grandeur) pedig az Éden, a V( )gue (Vague/Voyague) jelentheti a Purgatóriumot. Ez sokkal szövevényesebb, illetve atmoszférában is behatárolhatatlan érzéseket rejt, hiszen a két pólus egyformán meghatározza, de hasonlóan magára is hagyja a szenvedőt/átélőt. Így szövi át a kilátástalanság, a megváltás és a folyamatos kutatás is egyszerre; választásaink pedig magán a megtisztuláson keresztül írhatóak le. A szereplő maga a hallgató; hogy milyen tónusba érünk, az saját lelkiállapotunktól függ.

A szerző szerint a V( )GUE lesz az az album, ami valódi revelációt hozhat el az eddig megtett úton. A Partial elkészítése ugyan folyamatosan érdekes lehetett, de hallgatása kissé nyomorúságos élmény. A Grandeur ezzel ellentétben körülményes munkafolyamatok között zajlott, mégis átható a végeredmény részévé válni. Bármily’ meghatározó is kiterjedésük, a szövevények nélkül érvényüket veszítenék. A Vogue valódi változásokat kínál fel, alakíthatóságot, ez pedig azt jelenti, hogy a vándor dönti el, részese akar-e lenni egy adott fejezetnek vagy csatornának.

Az elődök mélysége magában hordozta a felemésztést, itt azonban, ha történhet is ilyen, a mi választásainkkal váltjuk ki a merengést, az áradást és megütközést is egyaránt. Ez pedig ott mutatkozik meg, hogy a standard dalok (Quint-Essence) elválasztásra kerülnek a kibontakozó második résztől (Idyllic), míg az előző állomáson az atmoszférában dobogott az átlényegülő.
A különböző megjelenéseken természetesen szétválasztva is hozzáférhetünk a részletekhez, de az eredendő szerkezet fátyolos, rétegzett és kiszámíthatatlan, az alternatív keret pedig még szövevényesebbé teszi az összhatást.