2022. november elsején végre láthattam az együttest, mely oly’ sok éjszakán énekelt a fülembe. Mikor mások elhagytak, amikor a sötétben hagytak. Samuel Herring dallamai, a mögöttes minimalista zenei előadás a lelkemet táncoltatta. El nem hagytak. Teljes voltam, akár rövid órákra is.
Következzen hát a zenekar, amely a Singles lemezzel a csúcsra ért, és betetőzte a synth / new wave műfajt egy teljes évtizedre.

10. ‘The Painter’ – Az ‘As Long as You Are’ c. albumról.

Megmondom őszintén, a Future Islands 2020-as lemeze, az As Long as You Are először teljesen elment mellettem. Éreztem, hogy minőségi anyag, de valahogy velem is megesett a hibás következtetés, miszerint mindent a Singles anyaguk határoz meg.
Ez az azonban olyan, mintha minden Depeche Mode megjelenést a Violator-höz mérnénk… Egy ponton újra kell gondolnunk, és azzal törődnünk, milyen más utazásokra vihet még az adott zenekar.
Mint közeli barátom elmondta, az As Long as You Are egy terápia-értékű lemez, ami azért készült, hogy életben maradhasson az együttes.
A 2010-es évek synth-pop revival-ját több zenekar is kétes érzelmekkel élte meg, ott van például a Chromatics… A Kill for Love lemez az egész stílus újrateremtője, mégsem tudták kihozni utána többé a Dear Tommy-t alkotói válság miatt.
A Future Islands próbálkozik. Valószínűleg mindig a Singles felhozatalához mérjük majd őket, de a ’The Painter’ egy nagyon bátor lépés, hogy végre letisztultan láthassuk őket új, kételyek közepette is makulátlan mivoltukban.

https://youtu.be/ihmJj-aCHr4

9. ‘Back in the Tall Grass‘ – A ‘Singles’ c. albumról.

Már meg is érkeztünk a Singles-höz, 2014 legmaradandóbb friss megjelenéses átéléséhez a Swans ‘To Be Kind’ albuma mellett.
Nem hittem el, amikor azon év novemberében hallottam, hogy ennyire sok érzelemmel, de közben minimalista körítéssel, valóban visszahozható a post-punk / new age aranykorszak. A Singles album mindent megváltoztatott, és nem csak a Letterman fellépésről van szó. Olyan 10 dal kapott rajta helyet, ami mind-mind egy-egy gyöngyszem, tökéletes megszólalásban – Ian Curtis belehalt, de mi itt nem akarunk. Most úgy szól a synth-wave zene, miszerint mutat némi kiutat, de ez nem feltétlen vezet az önmarcangolást megkerülő úton.
Samuel Herring számomra legkedveltebb előadása, valamint a zenekar legtöbb lehetőségét felvonultató darabja a ‘Back in the Tall Grass’, a Singles legmeglepőbb tétele.

https://youtu.be/PNzuDFYTaoA

8. ‘Walking Through That Door‘ – Az ‘In Evening Air’ c. albumról.

Sajnos én magam nem ismertem az együttest a Singles előtt, pedig indie körökben már mutatkoztak jelek, főleg amikor kihozták In Evening Air c. nagylemezüket.
Mennyire csodálatos lett volna már 2010-ben felfedezni ezt a lemezt, hiszen merem állítani, ez még mindig a Future Islands második legjobban sikerült korongja. Visszaidéződik a revelációként ható 70-es évek végi / 80-as évek elejei post-punk – ahogy a monokróm helyét átvették a színek, a rügyezések.
És micsoda ellentét: a zene folyamatosan visszafogott a háttérben, de mégis felkavar olyan érzéseket, amelyhez Samuel Herring énekes szükséges, hogy mindezt emberi formába öltse. Ő azonban nem fogja magát vissza – a billentyű/dob/basszus trióra épülő szerep itt éri el végleges együttállását – úgy gondolom, itt született meg a Future Islands.
Lehet, hogy tudtak húzni még egy lapot erre a dalra az In Evening Air-en, de karakteresebbet aligha.

https://youtu.be/dT9DkHO0ktg

7. ‘Balance‘ – Az ‘On the Water’ c. albumról.

Az On the Water lemez véleményem szerint kissé korán érkezett az In Evening Air-t követően, de vannak pillanatai, amelyek annyira fennköltek, glórikusak és megkerülhetetlenek, miként mindenképpen előrelépésnek bizonyulnak a visszafogottabb állomások után.
Ha az olyan címeket nézem, mint a Grease, a Before the Bridge, vagy a The Great Fire, akkor valóban új utakra léptek, grandiózusabb megközelítéssel próbálkoztak. Egészében elmarad a lemez az elődtől, de amolyan hídként szolgál az előző és a Singles között, ami figyelemre-méltó.
Ezért is hoztam hát a 10-es listára az egyetlen On the Water dalt, a Balance-t, amely akár a 70-es évek végén is készülhetett volna, de kitörölhetetlen Future Islands koncert set-anyagként szolgál.
Ez a dal a Future Islands ‘Transmission’-je, egy kívülálló, mégis transzformáló, átképző tétel, ami megnyitotta a kapukat a legnagyszerűbb albumuk elkészítéséhez, és közben úgy szól, mint egy instant sláger, ami nem veti el a mélyreható szinteket. Kötelező pillanat.

https://youtu.be/hhX6IU_Hedw

6. ‘Vireo’s Eye‘ – Az ‘In Evening Air’ c. albumról.

Próbáltam nem a slágerekre helyezni a fókuszt, ezért is nem szerepel itt a Singles mind a tíz darabja. Azonban azon kell kapnom magamat, hogy ez a dalérzékenység már a 2010-es lemezükön jelen volt, csak akkor még nem jöhetett úgy és olyan formában át, mint négy évvel később, hibátlan megszólalásban.
A Vireo’s Eye volt az a dal, ami úgy melengette a lelkemet, hogy közben a legegyértelműbb volt, hogy egy Joy Division, vagy New Order single-n is simán elférne. Ez azonban nagy szó!
A Vireo’s Eye-jal nem azt hangoztatom, hogy ez a zenekar kevesebb, mint az előbb említett legendás műfajteremtő, de hogy Bernard Sumner-ék fellege és hatása alatt készült, attől nem tudok elvonatkoztatni. Mégis hozzáteszem, hogy az utóbbi 20-30 évben, nem igazán készült olyan dal, ami ennyire meg tudná idézni az elődök szellemét, és tovább tudná vinni azok lángját, érzetét.
Ez bizony a legjobb post-punk dal, ami a 80-as évek óta megjelent.

https://youtu.be/0XNvFl80Kag

5. ‘A Dream of You and Me‘ – A ‘Singles’ c. albumról.

Nem tartott sokáig a Singles-nélküli szegmens, itt van hát az indie/hipster sláger, amit a Seasons után egy egész közösség érzelmi szinten visszhangzott. Az ’A Dream of You and Me’ a lemez végére került, valahol keretbe írva azt a nyitányt, amiről 2014-ben az underground intelligens zene szólt.
Jelen dalunk ennél kellemesebb, kevésbé lélekszaggató: felismerte a hibákat, és továbblép. A Singles valahol önismereti utazás, olykor borzasztó mély, néhol könnyedebb területekre vezet. Noha a könnyedebb út, úgy érzem, csak a ’Spirit’-et, és az ’A Dream of You and Me’-t jellemzi, mégis ez az a dal, ami át tudta vinni a nagyközönséghez a Future Islands lényegét.
Azzal, hogy kevésbé hallott, kevésbé ismert, mint a ’Seasons’, de legalább annyi sláger-potenciállal bír, újra és újra visszacsalogat magához.
Egy ideig, ameddig hallgatod, ámulsz azon a lemezen, de a végére megkívánsz egy olyan slágert, mint a kezdő tétel, és meg is kapod…
Jelen tárgyunk ezáltal válik a második számú Future Islands himnusszá.

https://youtu.be/jCz6PHMZXqE

4. ‘The Chase‘ – A ‘The Chase’ c. single-ről.

A legnagyobb rejtély számomra a ’The Chase’, és a felsorolás alkalmat kerít rá, hogy kifejezzem, miért.
Egy darabig úgy éreztem, egyedül vagyok a véleménnyel, miszerint ez a dal még a Singles-en is az élbolyban végzett volna, de ennél többről van itt szó. Van ebben a szerzeményükben valami olyasfajta elvágyódás, ami egyik korábbi, vagy későbbi tételüket sem jellemezte.
2015-ben a legimádottabb dalaim között szerepelt, egyszerűen nem győztem várni az új lemezt, ami majdan hasonló melódiákat rejt – a billentyűk itt valóban úgy működnek, mintha a ‘The Eternal’-t hallanám a Joy Division-től, de itt úgy hat, hogy végleg megért, vagy megtér – nem történik tragédia a zenekaron belül, hanem egyszerűen megért valamit, ami ép elmével felfoghatatlan. Hogy azáltal, hogy elveszed a saját életedet, hiába a keresztény körítés, gyötrelmedtől függően nem a pokol bugyraiba zuhansz – hanem életedet itt tartja a saját zenekarod, felvirágozásban. Ezt tette a Joy Division után az új névre váltott New Order, a ’The Chase’ pedig ugyanazokhoz az elszakadásokhoz szól, mint a ‘Love Will Tear Us Apart’, ami ugyanakkor örökbe van írva.
A ‘The Chase’-ről senki nem nagyon beszél Future Islands berkeken belül, talán mert nem került stúdiólemezre. De ettől függetlenül ez még mindig az egyik legkiemelkedőbb daluk.
Az én érzelmi elszakadásomhoz szóló összeállításra, az ‘Elválás műveletei’-re is felhelyeztem, mert ez az a billentyű-hangzás, ami valóban magához szólítja a lelkemet.

https://youtu.be/1vTHs03ErAA

3. ‘Seasons (Waiting on You)‘ – A ‘Singles’ c. albumról.

Komolyan? Lehet enélkül a dal nélkül Future Islands listát készíteni, vagy egyáltalán a zenekarról beszélni?
Függetlenül a David Letterman show-tól, ez valóban a zenekar védjegye, a pulzáló középpont, amely nélkül most nem lehettem volna ott a budapesti koncertjükön, hogy 8 év után, miután megismertem a zenekart, végre láthassam őket.
A ‘Seasons (Waiting on You)’ az együttes univerzuma, ezzel pedig nem mondok semmi olyat, ami túlzásnak tűnne.
Sláger? Oh, igen… De hogy milyen!
Mikor hallottam olyan dalt, ami valóban belénk égett, de úgy, hogy többszöri meghallgatásra sem vált elcsépelté? A keményebb Future Islands fanok valószínűleg neheztelnék, hogy oly’ sokan ezzel a dallal azonosítják a zenekart, de van pillanat, amikor nincs mit tenni. A Nirvana megírta a maga ’Smells Like Teen Spirit’-jét, a Pulp sem volt rest kitűnni a maga ’Common People’-jével… Akkor most hogyan kérjük számon a ’Seasons’-t a Future Islands-en?
Ez a dal a lelkük… mindannyiunk bensője, aki bármit is gondol, és bármiféle kapcsolatban is van eme makulátlan négyessel.
Leborulok… Csak leborulni tudok… Hiszen felidézem az estét, amikor egyedül, sötétben, párom jelenléte nélkül átéltem az egész 2014-es csúcslemezt.
A nyitódal annyi, de annyi minden. Te és én vagyunk. Ahogy várok Rád. Ahogy vársz rám. Ahogy lefestjük az egyetlen közös pontot, ami összeköt bennünket.

https://youtu.be/GK4lD3Uf8_o

2. ‘Ancient Water‘ – A ‘The Far Field’ c. albumról.

Megannyi siratás, elengedés után, itt ez a darab… Hogy hallgasd, hogy magadba itasd. Az ‘Ancient Water’ a térdre hullásom, ahogy kitárulkozom Előtted, hogyan veszett ki belőlem mindaz, ami meghatározta a családomat, a példát, ami előttem lebegett oly’ sokáig. Mégsem beszélhettem róla…
Nem, hisz tiltott terület. Hogy az elvesztett szerelmes megítélését, hétköznapi valóját alátámasszam, így én maradtam a pont, aki viseli a terheket.
Akár egy beszélgetés, akár egy figyelő jelenlét sokat segített volna, de immáron késő. Én elvesztem, elmerültem a titkok fenntartásában, és nézd… lassan nincs tovább, mert ellep a sötétség, a keserűség, és bormámor. Hiszen innentől ezen az úton kívánom a boldogságot, hiszen nő nem adhatja többé.
Ha itt pedig megkérdeznél, hogy összességében hogyan szólhatnék Hozzád, mit adhatnék a kezedbe, amellyel mindezek tudatában tovább érhess, akkor az ‘Ancient Water’ szólna, nem csak odakint, hanem egyenesen a lelked legmélyébe, ahol felszaggat bizonyos sebeket, de a gyógyulás folyamata mindennél több örömmel lep majd meg.
Én elbuktam, de ezt már oly’ régóta tudod. Sötétség vesz körbe, és nemlét. Bár, ha arra gondolok, hogy átéltem ezt a dalt élőben, november elsejének éjjelén, akkor átformál a képzelet, miszerint én is megérkezhetek részint. És én ott megérkeztem.
Ha a ’Seasons’ a Minden… akkor az ’Ancient Water’… maga a taszító, de mégis elszakíthatatlan Ölelés.

https://youtu.be/W2zfNN61CDU

1. ‘Light House‘ – A ‘Singles’ c. albumról.

Annyira jó lett volna, vagy legalább megenyhülés, ha Hozzám érsz… ha nem kell többé várnom Rád. Vágytam, és vártam… sötét éjjelen. Nem jöttél. Ígérted, de nem.
Nem jöhettél. Mégis vártam. Nem saját gyermekünk andalgott karjaidban, nem őt ringattad az este nyugalmába.
Fájdalmakat éltél át… Először egyedül, de később, ahogy megismertél, osztoztam Veled örömökben, és fájdalmakban egyaránt. Tudtuk, hogy elszakadunk majd egymástól az idő egy szakaszán, ez másként nem történhetett. Tudtuk, hogy egy ponton egymást bántjuk majd, amiért fel kell oldanunk e szent köteléket, ami csak egy oldalról tiszta – tiszta úgy, miként a szerelemért megtenni mindent cselekvés elnyer egyfajta feloldozást.
A feloldozás nem jött. Ez nem ebben a formában volt megírva – éreztem már az elején, mégis benne maradtam. Láttam a szenvedő felet, és képtelen voltam nem segíteni őt az úton.
Ma. Itt maradtam. Itt maradtam élő gondolatok halálával a tavasz nélkül, az őszben.
Egy azonban előre nem láttatott – hogy az ősz, mindig az ősz hívatott egyedül magához. A meg nem értettség, a gyermekkori kitaszítottság mindazon egyedüli megfejtése maga az ősz volt, melynek hónapjai elborítottak, szép lassan.
Először a szeptember vált melankolikussá, majd az október hozta az átképzést: a színek, a sárgásbarna kavalkád elborított, miközben továbbra is belé némult a hangom, és úgy éreztem, soha nem törhet fel a névtelenségből.
Mára szabaddá váltál, tőlem független. Az utadat járod, miközben én a sajátomat. November elsején láthattam azt a zenekart, amelyet együtt hallgatunk, de Neked csak álmodozó világ kiszűrődő, elmosódó hangjai voltak csupán – elfelejtettél, hogy ott voltam, mint jelenlévő.
Ott voltam, és hordoztam, hordozom a mai napig, a billentyűvel színezett kálvária érvényét, melynek mélyén ott a házas, éteri boldogság.
Én szerettem… Egykor engem is szerettek talán.
De ma már tudom… hogy ami jobb, az ezáltal fényesebb is. („What you know is better, is brighter.”)
Te eltűntél, kiváltál belőlem, de a várva várt éjszakákat nem feledem.
Hogy nem kaphattalak, és ezáltal egy albumot kaptam, a Future Islands zenekar Singles megjelenését, mára a csoda értéke.
Nem voltál ott testben, de megkaptam a mennyeket lélekben.
Egyedül, sötét éjszakán, a Future Islands… Így él bennem.

https://youtu.be/VFUZDXIRdlo

Imre Zsindely,
2022. november 3