A kert művelése, rendezgetése közben egy halott kismadár tetemére bukkantam a nyár utolsó napjaiban, amikor az időjárás már jelezte, hogy lassan, idővel átutazunk az őszbe. Akik érzékenyek erre a hangulatra, azoknak úgy fejezném ki magam, hogy a lélekjelenlét ekkor a legerősebb az évben, mert valami maradandótól köszönünk el (amely a hőség után már kellemesbe vált), és elindulunk valami változóba, amely a nyirkos, szürke november előtt még megmutatja a rejtélyeket, amelyeket felfedezhetünk a természetben. A felvételen a madár szemeivel látunk monokróm fekete-fehérben, majd amikor lelke átér egy új életbe, a Nap ragyogni kezd. A videó azokhoz szól, akik hasonló bolyongó lelkek, és ugyanígy vágynak az őszbe.