Rendező: Jack Arnold

Az 50-es évek filmje lehetne kizárólag, ez nem vitás. A Hidegháború okozta mentális teher, nyomasztó félelem szülte meg a legkreatívabb sci-fi alkotásokat az irodalom- és filmtörténetben.
Olyan klasszikusok időszaka ez, mint a The Day the Earth Stood Still, az eredeti The Twilight Zone sorozat, az Invasion of the Body Snatchers, vagy a The Thing from Another World, melyből John Carpenter készített később a nyolcvanas években ikonikus remake-t.

Az iszonyat, ami a semmiből jön, és körbevesz minket ekkor vált igazán érzékelhetővé, és ekkor kezdte foglalkoztatni a filmkészítőket. Később David Lynch is innen merített inspirációt a Twin Peaks irracionális gonoszának, Bob-nak megalkotásakor.

Vannak még hasonló fontos filmek tehát ekkoriban, mint a The Incredible Shrinking Man, a megoldásai pedig ma is ellenállhatatlanok. Az egész képi világ egy új filmtechnikát mutat, valamint visszaadja a helyzet nyomasztó voltát, és az, hogy nem fut ki happy end-re, még inkább erősíti az üzenetet. Sőt, a film vége állít szembe leginkább a kifürkészhetetlen világegyetemmel.

A film alap témája, miszerint hirtelen zsugorodni kezd egy ember, elég nyomasztó – de nem csak az alap szituációnál ragad le – hanem filozófiai mélységeket is ad.
A képek pedig szinkronban vannak az akkori mindennapi ember frusztrált érzetével, miszerint minél kisebbnek érezte magát a konfliktus-helyzetben, és hogy mások, hatalmak döntenek helyette.
Így a történet egy alliteráció – ugyan megmarad a felszínen mindannak, ami egyszerűbben is befogadható – a főhős kalandja, túlélése… de annál sokkal tovább mutat: egy idő után úgy érezzük, hogy nem a főszereplő zsugorodik, hanem a tárgyak válnak nagyobbá, a világ hatalmasodik el rajtunk. Az addig jelentéktelen dolgok, vagy ártalmatlan állatok, rovarok hirtelen veszélyessé válnak. Optikai csalódás a szituáció, de közben mindent elmond a korhangulatról.

Így érezhette magát a kisember, amely ugyan megélt egy hatalmas háborút – de az üresség és a lelki kálvária csak ezután következett. A fennálló, tehetetlen konfliktus-helyzet, az atomháború fenyegetettsége pedig egyszerre borzongató, de ugyanakkor hatása áthatotta az alkotói elmét – hogy metaforikusan, szürreálisan, több-rétűen fejezhesse ki magát, és olyan alkotások születhessenek meg, mint jelen tárgyunk.

A mai politikai, és szorongató konfliktusok között pedig megtalálhatjuk a hasonlóságokat az akkori ember gondolataival, hogy valahogy, együtt – tovább tudjunk lépni, valahogy lélegezni tudjunk, ha más nem – az önkifejezés lehetőségei által.

Imre Zsindely, 2023. október 15.