Rendező: John Frankenheimer

Egy kafkai film, amely oly’ sok hatást gyakorolt rendezőkre, zenészekre, a komplex, kifürkészhetetlen kifejezésmódra. Érdekességként, Brian Wilson (The Beach Boys) másfél évtizedig nem tekintett meg emiatt filmet, mert úgy gondolta, hogy az életéről, és a mentális elpusztítása érdekében készült Phil Spector részéről.
Emellett a Stars of the Lid a ‘Down 3’ tételében sample-ként használta a stáblistánál elhangzó részletet.

Egy olyan mély utazás ez az elme birodalmában, amiről csak Kafka tudott minimalista módon írni – és habár nem a művének a feldolgozása, de kifejezetten hatott Frankenheimer filmjére az író.
Kedvenc jelenetem a misztikus Dionüszosz, avagy Bacchus-jelenet, amelyben a bor imádatáért tartanak ünnepet, miközben az új személyazonosságot kapott főszereplő először tartózkodik, majd elmerül a mámorban.
Miközben kezd megbarátkozni új identitásának gondolatával, rájövünk, hogy rossz választás volt – megannyi elfojtása tör felszínre, mindannyira, hogy a hozzá hasonlóak számára problémássá válik, ezért az ürességbe tart útja. Így amikor Wilson először élhetett volna igazán, akkor hirtelen mindenbe belemarkol, és hirtelen mindent el is veszít.

A hullámvölgyek filmje a Seconds – egy megváltó, majd Pokolba száműző történet – többször ütközünk meg, főleg a drámai végkifejletben.
Úgy gondolom, idővel, az alkotásaimban visszatérek hozzá.
A Stars of the Lid formáció végigkísérte 20-as éveimet, és csak most döbbentem rá, hogy ők is inspirációt nyertek ebből a filmből. Van valami megfoghatatlan, valami örök-érvényű benne, és egyenesen rettenetes is, mely maga alá temet mindent – de emlékét hordozza.
Többször Stanley Kubrick ‘The Shining’-ja (Ragyogás) is eszembe jutott, a változó személyiség, a családtól való elhatárolódás miatt – bizonyos ideológiák, eszmék hatására.

Csodálatos film, és nehéz, egyenesen szétszedi a lelket. De talán ez az igazi létezés… szenvedve, de megélve.

Imre Zsindely, 2023. október 16.