Köszönöm megannyi érlelt szerzeményed, kicsiny, gyönyörű, de annál nagyobb vihart kavaró énekesmadár – a legmágikusabb és legéteribb szépségű női szerző valaha a rockzenében.
Hogy mit adtál nekem, számtalan dalban felidézhetném, de ha egyet választhatnék, a “Rhiannon” felörlő másodperceiben találkoznánk – ami megelőzte a ‘Rumours’ album valóban elválasztási procedúrát részletező tételsorozatát, az egyik legkitűnőbb zenei albumot, ami a lírai verselést és kapcsolati drámát ültette át zenei környezetbe – egyben felszakadó szerelmét énekelte meg Lindsey Buckingham gitárostól, a Fleetwood Mac zenekar évei alatt.
Tegnap a “Silver Springs” dalodról írtam rövid, fennkölt szegmenseket, de Te több vagy ennél – kifejezés, női alaptézis, és ami a legfontosabb, a belefeledkező és az átélő lélek hirdetője – mely életben való átutazásom elszóródó magvaiként szolgál.
Stevie Nicks, te egymagad létezel – és minden fenséges szórvány, amit átadsz, egy olyan angyalt mutat átütő fényességben, amely teremtői szemléletben vett bűneiben és bukásaiban is hirdeti az egyedi, önnön való, emberi megvalósulást – a benső megnyilvánulót, egyben gondterhelt, de végtelen, sohasem haló, ékes Harmóniát.

És repül a törékeny sérült hangon felszólaló, szárnyaló tünemény tova – és én beletemetkezem soraiba.

Születésed idei napját, így fogadd!

Bormegissza Imre,
2026. május 26.

Thank you for your countless matured creations, little, beautiful songbird who stirred storms far greater than your size — the most magical and ethereal female songwriter ever to grace rock music.

What you have given me could be recalled through innumerable songs, yet if I could choose but one, we would meet within the consuming seconds of “Rhiannon” — the piece that preceded the Rumours album’s truly separating procession of songs, one of the most exquisite musical records ever to translate lyrical poetry and relational drama into sound — while also singing of your unraveling love for guitarist Lindsey Buckingham during the years of Fleetwood Mac.

Yesterday I wrote brief, exalted fragments about your song “Silver Springs,” yet you are more than this — expression itself, a feminine foundational thesis, and above all, the herald of the immersed and deeply feeling soul — whose scattered seeds serve as milestones throughout my passage in life.

Stevie Nicks, you exist entirely unto yourself — and every sublime fragment you bestow reveals an angel in piercing radiance, one who, even through the sins and downfalls inherent to the creator’s perspective, proclaims the unique and deeply human realization of the self — the inward manifestation, burdened with care yet infinite, undying, and adorned with Harmony.

And so the soaring marvel, speaking through a fragile and wounded voice, flies onward into the distance — and I bury myself within her lines.

Accept this as a tribute to the day of your birth this year.