Fleetwood Mac – „Silver Springs” (felcsendülve az írás végén)
Pünkösd Hétfőre valami olyasmi művészi letétemény szólaljon fel, ami mélyen és emberien a húsba vág, és egyben felemel – a Fleetwood Mac a ‘Rumours’ c. 1977-es lemezük idején egyszerre léptek kreativitásuk csúcspontjára (mely az 1976-os self-titled lemez idején egy újraértelmezett zenekar második ciklusába enged betekintést) – és egyszerre bomlott fel egységük érzelmileg: a korábbiakban újoncként csatlakozó, de mégis szerzői csúcspontra mutató szerzőpáros, Stevie Nicks és Lindsey Buckinhgam (akinek kezdeti szólólemezére figyelt fel Mick Fleetwood dobos) magánéletben is párt alkotva, új zenekarukban már benső felszakadásukat élték meg és öntötték dalba, miközben a zenekarban már eleve egy felbomló házasság zajlott, de egyúttal ők sem álltak ellent a kreatív közös munkafolyamatoknak – gondolok itt Christine és John McVie-re is.
Az újtját kereső Stevie Nicks felzaklatottságában a zenekar-alapító Mick Fleetwood-dal is enyhülési fázisát kereste – de ami a legfontosabb, hogy az alábbi magánéleti megpróbáltatások mindannyiukat szerzői tökéletességük csúcsára emelték.
Ugyan a végső ‘Rumours’ album tartalmaz Stevie Nicks és Lindsey Buckingham kapcsolatának felbomlásáról szóló forrásokat (“Go Your Own Way”) – de Stevie Nicks személyes víziója, a “Silver Springs” nem kerülhetett fel a végső kiadványra.
Eme utóbb említett nagybetűs dal, ami tökéletességében is felillett volna a ‘Rumours’ albumra, Fleetwood túlságosan középtempósnak ítélt, ezért lekerült a végső anyagról.
20 évvel később, 1997-ben, amikor újra összeállt a Fleetwood Mac ezen legkülönlegesebb tagjaiból álló időszaka, műsorra tűzték végre Stevie Nicks dalát is – melynek előadása alatt az énekesnő, egykori párja, Lindsey Buckingham gitárosra meredve – egymás tekintetébe vesztek, és a dal versszakaiban fájdalmas-módon merülnek alá korábbi kapcsolatuk hullámvölgyeibe – mélységükbe és teljességükbe, egyben feszültségeikbe is, melyek a hasonló örökérvényű szerzeményeiket ihlették.
Az előzményekben taglalt, és alább hivatkozott tétel, a “Silver Springs” azóta is a legtökéletesebb nem-albumon szereplő zenei költemény, amit valaha hallottam, és ezzel együtt a zenekar legfensésegesebb állomása a „Rhiannon” mellett.
Vannak, akiknek szeretniük kell a szó hétköznapi értelmében, de vannak akik ezeken túl is, eredendő lelkedet szeretik, és minden korábbi életükből való tapasztalataikat és kozmikus mivoltukat odaadnák, csak hogy némi öröm érjen, ha az esztendőkre el is kerül – de eme odaadás bennük egyetlen halk hangon, csendes beszélgetésekben is benne foglaltatik, messze a hangos, mindennapi színfalaktól, de a lélek teljes odaadásával, egy közelibb éterben.
Bormegissza Imre,
2026. május 25.
Bemutató leírásomban szereplő koncertfelvételre mutatok a továbbiakban:
