Albumkritika: Keresztelő Srácok – Bethesda Blues (2011)

BethesdaBlues

Már az ‘A fenséges árnyékában’ című EP is tartalmazott meglepő pillanatokat, a Bethesda Blues-ra keresztelt első nagylemez pedig csak hemzseg a pozitív, előremutató daloktól. Mint ahogy azt az előző kiadványon tapasztalhattuk, a srácok blues-ban utaznak, és az Úr üzenetét osztják meg velünk hihetetlen őszinte tételekben. A kislemez ugyan tetszett, de felvetett bennem olyan kérdéseket, hogy vajon meddig lehet ugyanarról a témáról írni, úgy, hogy ne fulladjon unalomba a koncepció. Főleg egy nagylemeznél fontos kérdés ez, de ma már világos, hogy a Keresztelő Srácok zenekar, tudja, mit csinál.
Amikor megláttam a számlistát, megdöbbenten tapasztaltam, hogy legjobb daluk, az „A fenséges árnyékában” címadó nem szerepel a debütön, de az album végighallgatása után már teljes mértékben megértettem, hogy Ricsi barátomék sajátos, valódi értékű munkákban gondolkodnak, és ez teszi számomra nagyon szimpatikussá őket. A ‘Bethesda Blues’-nak egyedi hangulata, világa van, nem csak feldobálták rá a dalokat, hanem odafigyeltek, hogy minden a helyére kerüljön. Erre az anyagra valóban nem tudna beépülni az említett korai remek, hisz egy külön utazáson visz keresztül, gazdagabb hangszereléssel, és hiszem, hogy a lemez sok ember életét képes lesz megváltoztatni.
Valódi zenekarrá váltak az évek alatt, és ez is merőben pozitív, hiszen tovább tudnak építeni az alapokra, közben meg tudnak maradni a témánál, Istennél, Jézus Krisztusnál, és lelkükből írják szerzeményeiket. Ricsiék emellett reményt adnak az embereknek, ebben a világban pedig szükség is van erre. Magam is azt vallom, hogy zenével lehet a legőszintébb üzeneteket közvetíteni, mellyel közben meg is érintjük az elhagyatott lelkeket.
A ‘Bethesda Blues’ egy remek kompakt nagylemez, bemutatkozó teljes hosszúságú korongnak pedig ugyancsak erős, egy ma még szűk körben ismert bandától pedig olyan mű, ami bizonyítékot jelent a további minőségi munkákat illetően is. Mint mondtam, a fiúk blues-t játszanak, de igazából finoman tudják ezt kezelni a lemezen, hisz kerek dalokról van szó, a közel 50 perc alatt pedig teljes utazássá növi ki magát az album.

Az „Olyan jó” remekül indít, az első meghatározó pillanat pedig már a „Nem hagy el” képében el is érkezik. Ez talán a legkarakteresebb szerzemény a lemezen, minden megvan benne, amiről ez az együttes szól. A „Messzire nézel” táncosabb pillanatokat hoz, a „Hello, Jézus” pedig vidám perceket, melynek sorai azonnal megfogják a hallgatót. Egy dalos kis játékról van itt szó, de ugyanúgy fontos üzenettel. Számomra a hetedikként érkező „Kaotikus” a CD csúcspontja, hisz a változatosság mellett fest egy kis elvont művészzenés árnyalatot is a képbe, de a legfontosabb, hogy felszabadult örömzenélésben nincs párja.
Vannak ugyan tételek, amelyeket szokni kell (a demo-n is szereplő „Élő Isten” ilyen, valamint a „Bethesda Blues”, kissé jam-session-be hajló címadó), ezekben úgy érzem maximumra van húzva a blues, és ezért nehezebb befogadnom. Az is igaz azonban, hogy a szcénához közelebb álló hallgatókat pont ezek kaphatják el igazán.
Az anyag végére is fontos darabok kerültek, és én inkább a két ballada-szerű dalt emelném ki, ezek teszik teljes egésszé a Keresztelő Srácok bemutatkozó munkáját. A „Nincs benned változás” olyan, mintha sóhajainkkal beszélnénk az Úrhoz, és az út végén elhozná nekünk a lelki boldogságot. Az utolsóként érkező „Vágyom jelenlétedre”, és annak akkordjai pedig felcsendültek ugyan a kislemez végén, mégis itt nő ki egész szerzeménnyé, és válik az együttes legszebb lassú dalává. Az üzenete energiát ad, hogy soha ne érezd magad egyedül, hogy nyitott szívvel soha nem leszel magányos.

Nagyon pozitív az összkép, nem ül le a hangulat, és mindig jó kedvvel tehetjük fel újra és újra az albumot, hogy végigvigyen azon az úton, amit ezelőtt nem sikerült elveszett lelkünknek megtalálni.
Rég kapott el ennyire egy magyar zenekar lemeze, és az, hogy egy nagyon közeli barátom a csapat gitáros-énekese (Ricsi, aki testvéreivel zenél az együttesben), csak még egyet dob az amúgy is kiváló összhatáson. Ajánlom minden nyitott gondolkodású embernek a ‘Bethesda Blues’-t!

A bejegyzés kategóriája: Kultúrsarok: Zene-blog
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

Leave a Reply