„A körmenet elhaladt, a kiáltásnak vége,
Véget ért az imádság szeretettek dicsőségéért.
Már hangosan beszélnek asztalaik körül,
A szétszórt virágok elmosódnak az esőben…”

Elérhető a lélek katarzisa? Léteznek célok, léteznek végső értelmek? Van valahol egy határvonal, amelyet átlépve új szintre léphetünk? Mit kell tennünk, hogy méltóak legyünk a szeretetre? És ha megbotlunk, miként tudjuk kijavítani hibáinkat?

Sokat gondolkodom, hogy vajon mi a szerepem ebben a világban. Úgy érzem, nem tudok kibontakozni és azzá válni, amivé valóban szeretnék. Korlátok. Ezek az akadályok pedig börtönfalakat szimbolizálnak és onnan csak a tisztítótűzön keresztül menekülhetek és a közel elviselhetetlen kín szükséges ahhoz, hogy újra élhessek.
Ne hidd, hogy akár egyetlen nap is megpihenhetsz. Ne hidd azt sem, hogy láthatatlan vagy Isten számára. Mindez itt történik veled, minden egyes nap, amikor felkelsz, el kell döntened, hogy feljebb kapaszkodsz, vagy lezuhansz a mélybe. Elsőre nem tűnik majd fel, de később behozhatatlan lesz a hátrány és egyre távolabb sodródsz a szabadságtól.
Tenni akarok valamit, bizonyítani akarok, mielőtt engem is megfertőz ez a beteg világ, ami már rég rothadt. Addig kell cselekednem, amíg nem vakítanak meg, azonban egyetlen igazi ellenségem nem tudtam még legyőzni.

Ian Curtis látott valamit. Valamit, ami túlságosan fájdalmas és gyönyörű volt ahhoz, hogy el tudja viselni. Versekben fogalmazta meg legmélyebb érzéseit, és a Joy Division-nel adta elő azokat, olyan dalokban, amelyek képesek felülemelkedni az Univerzumon és valami hátborzongatót, félelmetesen szépet mutatni. Talán a többiek nem is voltak vele tisztában, hogy miféle halhatatlan erejű kinyilatkoztatások ezek, hogy az Unknown Pleasures és a Closer hangjai nem csak érzéseket és gondolatokat adnak át, hanem olyan területre visz minket magával Curtis, olyan illatokat és gyötrelmes csodálatot idéz elő, amiket csak a síron túl tapasztalhatunk meg.
Ian nem tudott élni itt tovább. Senki nem értette meg őt, azok sem, akik a legközelebb álltak hozzá. A Joy Division két lemezének meghallgatása után rájössz: Isten nem teremtett tökéletes világot. Az ember csak akkor értékeli majd az életét, ha szemtől szembe kerül az elmúlással és a halandóság tükrében meglátja saját magát. Amikor pedig minden elhal majd, újra lehetőségünk lesz a boldogság elérésére.
Érezd, a legszebb, leghatalmasabb virágos réten állsz, szabad vagy, és belélegzed mélyen az illatokat. Érezd, ahogy végigfut minden részeden, testedben-lelkedben az elmúlás keservesen édes melódiája. Ezt adja neked Ian Curtis. Megmutatja a világok igazi értékeit, de figyelmeztet is Téged, mert talán tovább akarod majd utadat folytatni. Oda vágysz majd, ahol a szívek egyként dobognak.