Transmission by Joy Division (részlet)
„Hallgassuk a csöndet, hadd szóljon.
Sötét szemeink, könyörtelenek, megijednek a Naptól.
Lehetnek szép időink az éjszakában élve,
Vak pusztítást hagyva mögöttünk, várva a látványra.
Folytatnánk, mintha nem lenne semmi baj.
E napokat eltitkolva, egyedül maradunk.
Egy helyben maradunk, ellenállva az árnak.
A távolból érintjük már csak a hátralevő időt.”
Elveszítem a hitem, elveszítem a szabadságom, vagy talán már el is vesztettem? Bilincs kezemen, éjmélység lelkemen, dühöngő oroszlán szemében kitör és vöröslő égbolt alatt uralkodó őrület épül. Ha elmondom Neked, talán megváltást nyerek? Önmagam maradok örökké a fenyegető sötétségben. Árnyékod látnám, vagy csak most mutatkozol előttem tisztán? Démoni felelet, hazugság a reménységben…
Eljön a nap, amikor majd meg kell mutatnod magadat. Eljön az a perc, amikor le kell vetned utolsó ruhadarabjaidat és feleletet kell adnod. A benned élt üresség akkor hozza elő a gyötrelem fekete valóságát.
Nincs remény. Élni próbáltam, de hamarabb meghaltam, utolsó lélegzetvételem az élettelenség megváltását hozta el. Hideg van, félek, émelygek, de érzek valami különleges ízt a levegőben. Egy csodálatos illat kering az atmoszférában, folyamatosan elhagy, majd visszatér. Új lehetőségek.
A part mögöttem magányosan terült el, majd a múlt emlékei támadtak meg, hogy eufória ölelhessen keblére. Egyszerre gyűlölöm és egyszerre imádom Istent, amiért ennyire fáj, és amiért ennyire jó, fenséges örömök szenvedésének kertjében átadom Neked a lelkem, hogy égesd el. Gyújtsd fel és hamvait szórd szét az évszázados romok fölött, hogy földi létem teljesen elfelejtse a szépséget, ami csak oly’ ritkán jött el. Ne legyen több ámítás, had’ csatlakozhassam a boszorkányokhoz, had’ felejtsem el, mi az a csók és önfeledten szeretkezhessek a Pokol lángjai között. Szánalom és balsors martaléka vagyok, koszos utazó, aki szabadulni akart a megtévesztés valóságától.
Ne imádkozz értem, ne gondolj rám. Ha rám nézel, magadat sebzed. Kínok óceánja, romlott vér tengere emelkedik előttem, zárva a kapu és megfulladok. Minden és semmi. Egy és ugyanaz, mindkettő takarja a másikat, torzak bánatára nincs vigasz, csak megnyilvánulás van és kötelező elfogadás.
A csillagok mutattak nekem egy utat, de elvesztem az árnyékok országában, ahol nem volt idő. Jelmezes félholtak, kacsingató démonok, nevető rovarok, láptenger és kínhalál. Kulcs a kezemben, kéj ölelése. Az erdő koromsötét rengetegébe csak párszor szűrődött be angyali fény odakintről. Megváltó fény és megrendezett, kegyetlen mészárlás. Vicc tárgya voltam, beteg színjátékuk elesett rabszolgája, akire nem vár szabadság. Elbuktam, nem találtam meg az éltető rózsaszálat, amely elvezetett volna a végtelen tavaszi rétre, azóta is csak tapogatózom a valóságos valótlanság, az álmatlan álom dermesztő börtönében.
Szeretlek, Deborah. Szeretlek darabokban heverő, felaprított szívemmel, szeretlek sóvárgó, felemésztő lelkemmel. Koporsód lassan engedték a nyomasztó földi mélységbe, benső fényed azonban kivilágosodhatott és gyönyör részesévé vált a halhatatlanság kapujában, ahol egy utolsó könnycseppet ejtettél a halandóságért, az immáron feleslegessé vált vágyakért és sóhajokért. Beteljesedett és kihunyt. Nincs félelem.
Itt maradtam, a többiek már mind odaát vannak, de szeretnék egyedül továbbhaladni. Leheletem jéghideg, fagyasztó karcolása, szürkeség elhatalmasodása az égbolton, maró, kínzó szánalom. Te magad vagyok. A Te szégyenteljes léted nyomorgó igazságát vetítem eléd, miközben édes, sűrű vérben vergődve sikoltoznak meg nem született gyermekeid hangtalanul. Már nincs sírásnak helye többé. Néma üvöltés, rángatózó kínlódás következik, kóma rácsai mögött, üresség avarán.
Bukott angyalok utolsó előadása zajlik hát a tépelődés mélyéről, énekemet Neked ajánlom. Amikor elhal a nyár, a bíbor alkony majd könnyekért dalol, te pedig a természettel lélegzel majd, fájdalmat fogsz érezni gyönyör képeivel keveredve. Vér elmosódása, öröklét forrásának örvényében, aprócska mosoly a halál utolsó percében. Fájdalmakon és szenvedésen vezet az út, de a Mennyország elérhető.