Emlékszem, milyen különleges pillanatokat szerzett nekem ez a korong, amikor először hallgattam meg, teljesen magamba zárkózva. Persze hozzá kell tennem, hogy akkor ismerkedtem meg az experimentális zenékkel, valamint a post-rock műfajjal. A Sigur Rós hamar belépőt szerzett kedvenc zenekaraim közé, ez azonban főleg későbbi lemezeiknek köszönhető, a Von még elejétől végéig kísérletezős lemez, csak néha üti fel a fejét megjegyezhető dallam, egész dalokról pedig nem igazán beszélhetünk. Azt ajánlom azonban, hogy korántse zárkózzunk el az albumtól, mert egy nagyon érdekes világba invitál.
Jéghideg világ vesz körül, Te magad azonban mégsem fázol, belül melegséget érzel, talán boldogságot is. Ez később teljesen kifog alakulni, lassan megszokod és kényelmesen fogod magad érezni ebben a környezetben. Az Ágætis byrjun-tól kezdődően ugyan kifinomultabbak, átgondoltabbak lettek a lemezeik, nem nehéz befogadni a debütanyagot sem, bár a műfajjal való ismerkedéskor még igencsak váratlanul és meglepetésszerűen ért. Leírom, miképp a legkönnyebb felfogni ezt az egészet:

Felejtsd el a hétköznapi földi életet, de a lelkedet, a szellemedet ne hagyd az árnyékban. Ami itt történik, az tulajdonképpen egy univerzális szimfónia. Az ürességen utazunk át, olykor mély örvénybe kerülve, de folyamatosan biztonságban, olykor feltörve a hullámokon. Lehetőséged van, hogy csakis a szép dolgokat láthasd meg, csak a kincseket vidd magaddal, hogy a kirándulás alatt magad válaszd ki, mire is van igazából szükséged.
Kissé barátságtalan ez a lemez, de szerethető. Néha fellángol, azután kívülre kerülsz, egy külső pontról szemlélsz, majd újra bekerülsz a magba, átkarolva. Egy változatos űrutazásról van itt szó tulajdonképpen, megismerni idegen kastélyokat, felfedezni új világokat, kapukon átutazva, hangok, zene képében.
Mivel egy folyam az egész, igazából nem lehet állomásokat kiemelni, de a Myrkur-t vagy a Hún Jörð-öt nem lehet nem saját, önmagában is működő szerzeményekként kezelni, ezeket tartom a fellángolást jelentő pillanatoknak.

Itt határozottan jellemző, hogy minden hallgatónak mást és mást fog adni a lemez, de épp ez a jó benne. Ugyan a Sigur Rós később kiforrottabb, minőségibb lemezekkel jelentkezett, de nem lehet megfosztani a Von-t azoktól a pozitív tulajdonságoktól, miszerint egy nagyon különleges, őszinte alkotás, minden mástól különbözik és megáll a saját lábán. Megmarad bennünk, egyedisége megkérdőjelezhetetlen. Ugyan nem beszélhetünk dalokról, a több oldali kísérletezés miatt nem lép klasszikus szintű magasságokba és csakis egyben hallgatva működik, de nem igazán lehet csalódni benne.