Nem volt eredeti a Speak & Spell, de nem is várta el tőle senki. Egy ígéretes, különleges debütálásnak lehettünk fültanúi, leegyszerűsített post-punk / disco egyveleggel, változatos műsorral.

A folytatás megreked egy bizonyos ponton. Azonnal érezhető, hogy kísérletezni akartak a fiúk, és nem is áll nekik rosszul a sötétebb vizekre evezés, sőt! Úgy gondolom, hogy a Broken Frame tele van lehetőségekkel, jellemző rá az egyedien eltalált hangulat, táncot látok a haldokló árnyékokban, az esőfelhők alatt. Szinte minden dal különleges lenne, ha nem csupán próbálkoztak volna a fiúk, hanem elejétől a végéig megvalósították volna az elképzeléseiket. Jól esik hallgatni az elcsípett hangulatú, sötét darabok miatt, de egy kissé befejezetlennek hat a produkció. A Nothing to Fear mindenesetre egy gyöngyszem, egy elfeledett kincs. Hallgasd mélyeket lélegezve, őszinte boldogságot hoz majd a szívedbe és mosolyt az arcodra. Jó érzés, tavaszi eső. Meg kell említenem a nyitó Leave in Silence-t, valamint az album slágerét, a The Meaning of Love-ot is, utóbbin kívül nem is nagyon vesznek már mást elő erről a lemezről.
Kísérletező album lévén nem lett a rajongók kedvence és tényleg teljesen elüt az ismert Depeche Mode világtól. Kellemes hallgatnivaló, de azért sajnálom, hogy nem áldoztak rá több időt. Megpróbáltak bemutatni egy abszurdabb álmot, a hangulatfestés mesés, de igazi szerzemények hiányában nem áll össze teljes egésszé. Úgy érzem, valahogy maguk sem igazán tudták, mit is akarnak itt megmutatni nekünk.