Albumkritika: Bring Me the Horizon – Sempiternal (2013)

Sempiternal

Gondolatok a lemez kapcsán a Paly Team számára…

A BMtH-s srácok felnőttek. Az első két lemez még az akkori deathcore divathullámhoz tartozott, értékelhető pillanatot pedig alig találhattunk rajtuk, hisz nem őszintén játszottak, csak kifelé próbáltak mutatni valamit, ráadásul erősen „megcsináltnak” tűntek. A két évvel ezelőtti There Is a Hell, Believe Me I’ve Seen It. There Is a Hell, Let’s Keep It a Secret album megmondom őszintén, nagyon meglepett, hisz egyik pillanatról a másikra végre elindultak saját hangjuk, saját világuk felé, és még ha nem is vált kötelezővé, több szintet sikerült fentebb lépniük azzal a kiadvánnyal. Én azt mondom, érdemes azzal a lemezzel kezdeni, és elfelejteni a Count Your Blessings-et a Suicide Season-nel egyaránt. Na mindegy, bizalmat szavaztam nekik 2011-es korongjuk miatt és azt hiszem ez nem volt hiábavaló: a Sempiternal kérem szépen megérkezett és úgy kell, hogy mondjam, durván odabaszott! Eme elejétől végéig szuper, kifogástalan, nagyon hangulatos anyag miatt képes vagyok teljesen új oldalról kezelni őket, megbocsátani a korai stílust és azt hiszem, kijelenthetem, most értek igazi, teljes értékű zenekarrá, akik minőséget képviselnek a mai metalzene piacán. Egy példa ez az összes mai metalcore zenekarnak, akik nem tudnak már semmi újat mutatni. Amíg szinte minden eleinte ígéretes zenekar elhull, kiég (lásd pl. BfMV), addig a Bring Me the Horizon fejlődik és fejlődik tovább, a Sempiternal pedig senkinek nem fog csalódást okozni, ezt garantálom. Még azt is megkockáztatom, így team-en belül, hogy ha a Sempiternal az aranykorunkban jelenik meg (mint ahogy a „Hypnotize” a System-től), akkor egyértelműen meghatározó lett volna számunkra, imádtuk volna minden pillanatát és a bulikon is biztos részét képezte volna a műsornak. Itt már nem lehet divatból utálkozni, egyszerűen nincs miért, hisz Oli Sykes-ék megalkották az utóbbi idők egyik legminőségibb metal lemezét, amit ezúton is ajánlok Nektek, és kérlek benneteket, tegyetek félre mindenféle előítéletet a bandával kapcsolatban. Örökkévaló, áramlik, a mélyben tép ketté. Képzeljétek el, micsoda energiát tudott volna kavarni ez az anyag… Bárcsak együtt lenne még a Paly Team, a legfontosabb emlékeket juttatja eszembe.

A bejegyzés kategóriája: Kultúrsarok: Zene-blog
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Leave a Reply