Ha a Rammstein a legnagyobb hatású együttes a Paly Team életében, akkor a System of a Down ‘Hypnotize’ korongja a legnagyobb hatású album. Képzeljünk el egy kort – valamikor, amikor nem volt könnyen hozzáférhető még megannyi alkotás, de azért már barátokon keresztül, a mindennapi találkozások alkalmával, újabb és újabb együtteseket, lemezeket fedeztünk fel; mekkora értéke lehetett így egy kiadványnak.
Meg tudtunk állni 1-1 pillanatra és mindent átbeszélni, akár az iskolában, akár a buszon, hétvégéken – szinte mindent széthallgattunk és átbeszéltünk az akkori darabokkal kapcsolatban, ez valahol pedig önnön varázsukat adta – lenyomatát annak a kornak és évtizednek, amiben felnőttünk. Ma már a legjobb lemezek sem tudnak úgy beleégni a memóriánkba, mint akkoriban 1-1 megjelenés.
Nem értem pontosan (és valahol ez a bája is), hogy miért pont a System of a Down hordozta a mágikus középpont szellemét.
Mint különálló zenekarért, nem minden tag rajongott annyira egységesen, mint a Rammstein-ért vagy a Nightwish-ért, esetleg a Children of Bodom-ért. De való igaz, hogy az emlékeimben nincs még egy olyan album a csapatra nézve, mint a ‘Hypnotize’, ami dalaiban és szellemiségében rejti mindazt, ahogyan éreztük magunkat tizenévesen, és soundtrack-ként szolgálhatna a szabad fiatalságunkhoz. Felelős ezért a szókimondó, de egyszerre humánus, momentumért daloló átélő attitűd – a fogyasztói mocsok felszámolása, amire felesküdtek, azután sajnos mégis az ego-k párharca számolta fel a bandát. De visszatérve eme különleges albumra…

A lehető legjobb időben jelent meg: 2005. november 22.-én – négy nappal megalakulásunk után. Nem is nagyon értettük, hogy hogyan jelentet meg egyetlen zenekar két stúdióalbumot is egy azon évben, mégis így történt. Még nem is játszottuk le elégszer a tavasszal megjelenő ‘Mezmerize’-ot, már itt volt a következő állomás, ami egy olyan időszakban jelent meg számunkra, amikor a legnyitottabbak voltunk a különféle stílusokra, és mindenki megtalálta magának a személyes favoritot.

Ha azokat a képeket, jeleneteket, emlékeket most visszajátszanám, ahogy elmerültünk ebben a gazdag, izgalmas világban – amikor újabb tagokkal bővült a csapat, és mindenki egy-egy egyéniség volt; akkor a System of a Down ‘Hypnotize’ albumát tudnám elképzelni aláfestő zenei hangulatként. És érzésként! Mert szerzeményei tele vannak felőrlő, mégis gyönyörű tételekkel – végighaladva emberi érzelmi skálákon, a dühön és elkeseredésen át a felszabadulás és kegyelmi pillanat eljöveteléig.

Lehet, hogy az örökzöld ‘Toxicity’-t többet játszottuk a bulikon, vagy a ‘Steal This Album!’-ról is elhangzottak a kötelezőek – de az a varázs, amit mindannyian éreztünk a megalakuláskor, az ott van ebben az egyetlen egy lemezben.
Ha kell, fiatalosan agresszív, ha úgy van, elszállósak és könnyeztetően drámai mélységűek a refrének („Holy Mountains”, „Tentative”, címadó), de bensőséges világot is teremt… felidéződnek az iskolaudvar képei, a 0. órai szabadság és független-érzet, a felkavaró ősz, ahogy minden afelé haladt, hogy ez a csapat igenis alkosson egy teljes egészet… Hogy ne csak egy felületes, hanem egy individuálisabb kort éljünk meg.
Közben pedig, bár jelenlegi sorok írásakor is szól, de enélkül is fel tudnám idézni minden egyes hangját, így visszahozza azokat a régi, különleges időket is.

Na, és hogy egy kimondott jelenetre mutassak: az első bulinkon, Szilveszterkor, a fociöltözőben benyitott hozzánk a falu 20 évvel idősebb veterán rockere, és az új albumról kérte a második számot, de nem mondott címet. Csakhogy ő a „B.Y.O.B.”-ra számított, mert a szintén 2005-ös ‘Mezmerize’-ot gondolta az új lemeznek. Ámbár akkor aktuálisan ugyanazon évben megjelent a ‘Hypnotize’ lemez is frissen, ezért mi már képben voltunk, és beküldtük neki a „Dreaming”-et, így futva bele egy vicces félreértésbe. De ő ugyanolyan önkívületi állapotban tombolt rá, mintha semmi félreértés nem történt volna. Az említett ős-metálos arc a későbbi tag, Kur Paly nagybátyja volt. Micsoda idők!

De arra is tisztán emlékszem, amikor Vin-nel az „U-Fig” sorait direkt félreköltöttük. Valamint Dom Paly klipjét se felejtsük el a „Vicinity of Obscenity”-re, Ram eszméletlen performanszával. („Téli köszöntő„).

Ami pedig még ironikusabb, hogy azóta sem jelent meg új System lemez, de abban az ikonikus évünkben kettő is.

Bormegissza Imre,
2020. nyár (szerkesztve: 2026. július 4.)