Az alapanyag szuper, de az összeállítás unalmas. A zenekar elővett minden lassú vagy akusztikus felvételt, és feldobálta egy válogatásra. Az Eternity dalait ilyen szerényen szerepeltetni (semmi érdekesség, csak pár lassú része kiszedegetve vagy akusztik formába öntve) elég nagy trehányság. Mellesleg a klasszikus lemezükhöz ne ilyen formában nyúljanak. Ha valami miatt ad valami újat ez a kompiláció, azok a feldolgozások, de ezek is 1 percesek (kivéve a kitűnő Better Off Dead) és gyorsan el is felejti őket az ember. Persze aki nem ismeri az Anathema-t, annak tökéletes órában lesz része, de azoknak, akik követik a zenekar pályafutását, a Resonance teljesen felesleges kiadvány.

A Resonance első része még jó volt egy átlagos válogatásnak, bár értelme nem sok volt. Az egy évvel később érkező második résznek már annyi jelentősége sincs, mint az elődnek. Demo-verziós Serenades dalokkal nyitunk, amelyek gyenge minősége nem ad okot egy válogatásalbumon való szerepeltetéshez. Ezután ugyan következnek érdekesebb pillanatok, de a Sunset of Age-től kezdve minden érdekességet mellőznek az anyagról, és kapunk 3 dalt a Silent Enigma-ról, valamint 2-2-t az azt követő anyagokról. Nem értem, miért jó ilyen formában kimásolgatni dalokat a stúdióanyagokról, hiszen semmi összetartó erő nincs közöttük, és teljesen erejét veszti az Anathema ezen a válogatáson. Mellesleg érdekes, hogy pont egy olyan időszakban jelentette meg a zenekar ezeket a lemezeket, amikor jelentős változás történt a zenei stílusukban és egyre távolabb kerültek a metal-tól.
Simán összerakhattak volna egy remek kis válogatást extrákkal, de ez az anyag még a teljesen átlagos első résztől is elmarad. A mélypont pedig egyértelműen az utolsó, primitív szerzemény.