Lelkeszép Ézsau, én bölcs tanítóm, kérlek, mutass utat hozzájuk, és engedd nékem, hogy sérthetetlenségem hármójukra ruházzam: Hanna, Léna, és Lénárd – szárnyaljatok – táncoljatok körbe az égen, és teremtsetek benső kört, melynek csordogáló patakajaiban oly’ fáradt lelkek oly’ sokszor még megannyiszor – megpihenhetnének.
Készülő történetem hosszú esztendők sorozatáról szól, amelyben utat keres három száműzött, ám fenséges lélek, akik egy köztes térben rekedtek, és akiknek felszabadításához Ive Hasivald nyújtja majd át a kulcsokat.
Hasivald Zöldellő Julián apja, akit kivégeztek a Földön, miután tiltott kapcsolatra lépett szerelmével, Drága Szelénével. Julián mindkét felmenőjével végeztek: Szeléné, mivel a csábított fél volt, a Teremtőtől engedelmet kapott, és az égbe szállt, szó szerint az Égbolttá lett, ezért Ihletett Aithér néven is ismert. Hasivald-ot pedig, bár őszinte érzelmek vezérelték, egy inkvizíció által sújtott korban a csábító szerepével vádolták, ezért az Ördög bűvkörébe került, és a túlvilágon sem talált nyugalmat. Mindazonáltal segíthet a megrekedt lelkeknek – ezt nevezhetjük Purgatóriumnak, de inkább a felettes én saját vetületének tekintem: a benső látó saját egójára mér büntetést, és addig tartja ott, amíg feladatát nem teljesíti. Végül Hasivald mindezen szenvedő lelkek szimbólumává vált, így sosem találhat ki a végtelen labirintusból, ám erényét megőrizheti azáltal, hogy földi hangokra és kérelmekre válaszol.
Így találkozik Émericus-szal, aki földi évei során elveszítette három gyermekét, Hannát, Lénát és Lénárdot. Miután e három gyermek átélte a néma sikolyok borzalmát, mivel nem vállalták őket, hibájukon kívül ők is Hasivald világában rekedtek. Beteljesedésük elé nem gördül akadály: átszárnyalhatnak a transzcendensbe, de ehhez három különböző idővonalon kell együttállásnak létrejönnie. Émeric-nek, a szomorú apának meditációs folyamatokat kell végeznie, melyek három részre tagolódnak: Merengések, Elmélkedések és Ceremóniák.
A Merengések rövid sugallatok egy misztikus térből, amelyek tömören összegzik az adott spirituális állapotot, mégis végtelen mélységekből erednek. Kapcsolódhatnak képszerű jelenetekhez, természeti leképeződésekhez, és kiemelt szerepet kap bennük a zene, amely kíséri őket.
Az Elmélkedések ciklusa már személyesebb feladat: többnyire a Nap lenyugvó fényénél mormolt gondolatsorok, amelyek terápiás jelleggel hatnak az előadóra és a befogadóra egyaránt. Fontos szerepet kap az évszakok változása és a belső átalakulás fokozatai, valamint a jelenlét minősége, annak előtérbe kerülése vagy háttérbe húzódása.
A Ceremóniák során bontakozik ki a történet leglényegesebb szakasza, amely egy rejtett szentélybe vezet, ahol Émeric időn túli kapcsolatot létesít a gyötrődő Ive Hasivald-dal, aki ekkorra már bölcs tudás birtokában van. Kettejük párbeszéde évszázadokon át fennmaradhat, és hol nyugodt, meditatív, hol pedig bizarr és groteszk alakot ölt. Soha nem lehet biztosan tudni, mi következik, ezért Hasivald megszólítása rossz időben akár Émeric büntetését is maga után vonhatja. Mindig a megfelelő helyen és időben kell feltenni a kérdéseket, a két fél aktuális állapotához igazodva. Émeric végül arra jut, hogy keresztény ünnepek, égitest-együttállások vagy évszakváltások idején érdemes ezeket a szertartásokat megtartani, mert ilyenkor Hasivald a legnyitottabb a segítő kapcsolódásra.
A két eltérő idővonal mellé szükség van egy harmadikra is: ez Zöldellő Julián kora, Hasivald és Szeléné földi életének ideje. Julián az inkvizíció által uralt templomban nő fel, miután sérthetetlensége miatt nem tudtak végezni vele, ám makulátlanságát titokban akarják tartani, hogy több ilyen gyermek ne születhessen. Elzárva tartják a külvilágtól, és kísérleti módszereket hajtanak rajta végre: asztrológusok és filozófusok figyelik, miközben növekedése során különféle próbatételeknek vetik alá, hogy kiderüljön, hol törhető meg, vagy hol sérülhet meg teljessége.
Évek telnek el a megalázó vizsgálatok közepette, változás nélkül. Julián gondozója egyetlen napra vár, amikor megszöktetheti a fiút, és elviheti a hegyekben visszavonultan élő mesterhez, Lelkeszép Ézsauhoz, hogy ott tisztán és szeretettel vizsgálják meg mint csodalényt, és kijelölt küldetést adjanak számára: értelmet adni szülei szenvedésének, felszámolni az inkvizíció rendszerét, és megmutatni az embereknek a gyógyulás és Isten felé vezető ösvényt.
A zárójelenet Pünkösdkor következne be, amikor a megtévesztett, szenvedő emberek önmagukra ébrednek, és kézen fogva vezetik egymást a Mennyek csarnokába, letéve bűneiket.
Az inkvizítor egy váratlan napon, Julián kínzása közben felsérti a fiú testét, és vért fakaszt rajta. E pillanat szinkronban áll egy másik hellyel és idővel, valamint három másik lélekkel: Émeric gyermekei, Hanna, Léna és Lénárd néma sikolyaival, akiknek létezését megtagadták. Ekkor kap feladatot Ive Hasivald: ha nem segíti át őket a túlvilág kapuin, akkor Zöldellő Julián is halandóvá válik, és az inkvizíció végleg gondoskodik róla, hogy többé ne születhessenek csodagyermekek.
Ha ez bekövetkezne, Szeléné, Hasivald, Émeric, valamint a három gyermek szenvedése is hiábavalóvá válna. Ha viszont Hasivald küldetése sikerrel jár, Julián megtöretése válik hiábavalóvá, és a csőrmaszkot viselő Hasivald és Émeric kivételével minden lélek számára megnyílik az út a legragyogóbb csarnokok felé. A galamb a Fehér Ünnepen száll le értük, és a túloldalon Bőség és Áldás fogadja őket.
Ha így történik, Émeric végre nyugodt öregkort élhet, és minden éjjel békében alhat, hiszen gyermekei immár a Nagyságosban vannak.
Hasivald pedig leporolhatja köpenyét, és új hívás felé fordulhat: egy következő földi lélek segélykiáltásai felé, immár nem gyermeke sorsát hordozva – hiszen Julián is elfoglalja a királytermet, Szeléné, az égbolttá lett édesanyja oldalán. És ha az idők engedik, továbbra is kapcsolatot teremt a bajba jutottakkal – egyetlen reménye, hogy egyszer még felpillantva az égre, Drága Szeléné szemei néznek vissza rá, ugyanúgy, ahogy utoljára, az elköszönés pillanatában látta őt.
Bormegissza Imre,
2026. június 7.
Zene a történet szellemiségéhez: