Az Astral Blood a valaha írt egyik legjobb és leggyönyörűbb black metal dalok egyike, én úgy képzelem el, hogy a Wolves in the Throne Room szerzeménye szólhatna akár az örök boldogság eljövetelekor is, amikor már senki nem hisz a reményben, és mégis megtörténik a csoda. Úgy képzelem el, hogy van egy lány, Rosalind, az üvegében pedig az Univerzum mély és csodálatos illatai, ezt kinyitva pedig megelevenül a Mennyország a Földön. Lesz egy pont, amikor el kell köszönnünk, és az lesz a fájdalmas, hogy a halandóságot kell itt hagynunk. Tudjuk, hogy a fény felé, az öröklét felé tartunk, de hiányozni fog az elmúlás, az emberi sóvárgás, a külön utak keresése. Az Astral Blood helyretesz mindent, szó szerinti katarzis, itt nincs helye kérdéseknek. Eljön, széttipor majd felemel egyszerre, rád zúdítja a világ szomorúságát, hogy megtisztult lélekkel lebeghess a boldogságban.