Nem mondom, hogy a Nightwish nem törekedett valami sajátosra az első lemezén, de nem is ez az anyag az, amelyre felkapta fejét a közönség. A heavy metal még csak bölcsőjében született újjá, rengeteg nagy név mélyponton volt ekkor (Maiden, Metallica, Megadeth), az újak közül sokan szimfonikus hangzásvilággal próbálkoztak, és tulajdonképpen hiába Tuomas az együttes lelke, Tarja volt az, akitől az egész érdekessé vált. Ugyan a debüt túl sok üresjáratot tartalmaz még, ígéretesen indul és vannak érdekes pillanatok, hiszen az Elvenpath vagy az Astral Romance mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A hangzás gyerekcipőben jár még, hatással is van a mű egészére és a hangulatra egyaránt, hisz egy szimfonikus irányú csapat nem engedheti meg magának, hogy ne szóljon jól.
Első album lévén nem csalódás, de szerintem tudták, hogy valami izgalmasabbal kell hogy előrukkoljanak, ha valóban üzenetük van és el akarnak bennünket varázsolni.