Az igazság az, hogy a szerelmen is túl mutat ez az út, olyan fenséges szenvedést és gyötrelmet mutat, ami az egyetlen lehetőség a gyönyör, a halál boldogságának elérésére. Az emberek valószínűleg sohasem fogják megérteni ezt. Életem legcsodálatosabb élménye az volt, amikor teljes egészében hallgathattam meg, élhettem át a „Closer” album gyönyörűségét, fájdalmát és mélységes szellemét. Ez az a pont, amikor a létezés sebeivel küszködve, a halandóság testi börtönébe zárva, egyetlen lélek megöli az időt és apró pontba sűrítve, hangok által eltemeti az Édent és feltárja a titkot, ami szenvedést hoz el, hogy általa a végtelen örömökbe merülhess. Egyetlen szellem érzelmi győzelme végtelen energiák felett, sóvárgás a sötétségben. Mélység óceánjainak kavalkádja, melybe mindig is vágytál és melyből soha nem menekülhetsz.
Habár lehetetlen, de ha túl leszek ezen az állomáson, megpróbálom érzékeltetni, hogy mit is nyit meg az „Atrocity Exhibition” és mit is zár le a „Decades”, hogy a Closer-ben van összes örömünk, bánatunk és bűnünk, első és utolsó lélegzetvételünk, valamint az éteri lét, összetartozás és szétszakadás energiája.
A síron virágok terülnek el, de később elhervadnak majd, mégis hallhatod a hangot, ami örökre a szívedbe mar. Ahol a fájdalmak mindörökbe folynak.