Korábban is akartam már jelezni, hogy bár a The Partial Movements borzasztó sötét, az elkészítését imádtam, a Grandeur azonban nehezebb volt. Utóbbi összeállítás folyamata nagyon megterhelt, mert az elterülő mennyeket és annak minden mélységét érezhettem és csak később jutottam el oda, hogy közvetíteni vagyok képes. Most a Vogue-nál újra terhek nélkül dolgozom – folyamatosan megtalálnak újabb és újabb hangképek, melyek beivódnak az egészbe – ilyet utoljára 3 éve tapasztaltam. Mégis, a Partial-lal ellentétben igazán fontosnak tartom, hogy a tartalom ne szálljon el teljesen – a végtelen fürkészésekor egy hajón vagyok, nem pedig az óceán hullámjai között. Néhol persze kileng, ezzel együtt pedig nem szolgáltat biztonság-érzetet, de tudjuk, hogy a körön belül vagyunk – odakint pedig áthatja a teret a Partial és Grandeur hangulatainak kettőse, váltakozása.
És hogy miért itt található meg a kirakatüzlet (Vintage)?

A Vintage valahol az, amit első ránézésre mutat: tárgyaiban, virágjaiban 1-1 szelet az örökkévalóságból, kis csodálatos kínálata azonban hatalmas mögöttesről üzen – egyetlen virágsziromban ott dobog a végtelen. Néha az üzletből kiszűrődik némi zongorajáték vagy atmoszférikus megfelelő, de csak halkan, megbújva szobáinak ajtajai és lépcsőfokai mögött. Ha megtaláljuk a kulcsot az egyikhez, beléphetünk, de onnan csak akkor juthatunk vissza, ha teljesítettük a kalandot annak veszélyeivel és örömeivel együtt.
A lemez, mely szól a régiségüzlet lemezjátszójáról, kizárólag a későbbi This Entire Oeuvre kiadványon érhető el, ott rejtőzik majd a Vogue hangfoszlányaiban, tehát az eredeti ‘A Vogue: To Inspire Awe’ ugyanolyan önálló egész, mint az azelőtti történetek, de a T.E.O. már mindent egyben tart – ennek pedig egy külön standard playlistet köszönhetünk – a ’13-as The Passing óta az első ilyent.

Örülök, hogy ekképpen lehet teljes minden vízióm a csillagok között elterülő időtlen, átható leírhatatlanról. Tudjuk, hogy bár a Grandeur elhozta a katarzist a lélek számára, nem kizárólag ilyesformán érhet véget a történet. Bárhol, ha veszélyekre bukkanunk, alázuhanhatunk. Bár utóbb említett egy hatalmas beteljesülés, nem mindig érhető el a vándor számára – van, hogy elbukik, álmai szertefoszlanak, és akkor már csak a kiszűrődő fényekből és hangokból tudatosíthatja, hogy valahol van tiszta boldogság (ez a Vogue állapota).
Vagy csak lelkének és szellemének vágyai, óhajai játszanak vele, felcsendítvén édes dallamokat? Ezen utazás megannyi rejtelemmel és misztikummal van tele, a vándort pedig benső hite tartja az úton. Ahhoz pedig, hogy visszajusson, a semmiségből át kell jutnia az éjfekete sötétségen (The Partial Movements), hogy megszerezze a kulcsot a kisüzlethez (Vintage), ahol eldöntheti, továbbindul-e a mennyek felé (Grandeur).

Az utazás természetesen kézikönyv és útmutató nélkül káoszt okozna (bár így is megpróbálható), ezért a This Entire Oeuvre az a kiadvány lesz, ahol a munkafolyamat jelentős részét a füzeten való alkotás teszi majd ki. Ebben jelezni fogom, hogy melyek azok a momentumok, ahol letérhetünk az ösvényről és átkerülhetünk egy másik galaxisba… A Vintage szobáiban ugyanis csillagrendszerek rejtőzhetnek.