A hangok immáron velem teljesek. Pulzálnak, lüktetnek kihunyhatatlanul. Örök, egész égitestek magassága, a változó morajlás szüntelen vándorlásra ítélt Benneteket. Mit a hosszú úton megszereztek, kincses ládában azt elém tárjátok. Ha felnyitnám, abban az egyetlen pillanatban átélhetném a megoldást, dimenziók összességét, de szívem talán el is halna velük együtt.
Rejtsétek hát el járatlan ösvényeken, szűz-halhatatlan erdőben: öröm így születik, parányi ereklyék képében, melyek megbújnak majdan az avarban, hogy a holt testeket ragyogtathassák.
Ha a nyár gazdagon kínál, elmerülök benne. Ha ősz elmúlást hoz, én vele múlok… majd a tél hosszú hallgatásba tér, de a csendben továbbra is fellelhető leszek. A tavasz jövőre kikeletet ígér, és morajlásában felhangosodok.
Szavaimon, énekeimen gomolygó füst kísér… és én beletemetkezek.

Vinyl tasakba rejtett üzenet:

Eme gyönyörű hangokkal a lelkemben találtam a szerelemre, kérlek Benneteket, a ‘Closer’-rel temessetek.’
Minden széphez, amit idelent láttam; minden összetartozáshoz és szétváláshoz; mindezekért szóljon a „Decades”, melyben akkor találkozunk, amikor a harmadik perc végén, csak a síri billentyűk szólnak magukban.”