I. felvonás
Három különböző változatot mutatunk be Hasivald utolsó menyegzőjéről, amikor is a szent és tiszta Szeléné egyetlen utolsó táncot ajándékozott neki, mielőtt a Pokol bugyraiba szállt volna. De vajon Hasivald valóban az ördögök bábfigurája, bűnök sora és megannyi tagadhatatlan démoni megtestesülője lenne? Nem-e a földi lét kíván meg színjátszást és angyali valót, miként nemesi és jó-lét hívásainak feleljünk meg? Nem-e Szeléné űz kétes játékot szerelmével, és tüneti fel magát gyöngy-ruhában? Vagy netán harmadik… hogy lelkük örökké egybe ivódik, de haragosak figyelik minden egyes léptüket?
A két karakter elkötelezett egymás felé, de a társadalmi elvárások kihívások elé állítják őket – és a beavatott tanítja a másik felet, de nem tudjuk, mikor melyik kerül a mester szerepébe.
Hamarosan a második tánc is szemeid elé tárul.
II. felvonás
A korábban közzétett páros tánc második verziója, ugyanazokkal a hatásokkal, amelyek meghatározták az első részt – különbözően, miszerint az eszményi ideákat lehozzuk az anyagba – így szereplőink emberi testet öltenek – de érvényük ugyanaz: egy utolsó dal erejéig kifejezni egymásnak elkötelezettségünket, akár hibáikon és gyarlóságaikon túlmenően is, amelyek főként a matériában jellemzőek. Eme kettő találkozása égieket szólít meg, de Hasivald egyszer elszólította az ördögöt, ami alapján Pokolra kell szállnia a melódiák elhalkulása után.
III. felvonás
Készülő új, Zöldellő Julián hiábavaló megtöretése c. esszé-ciklusom elmeséli majd felmenőinek történetét, hogy hogyan haltak kegyetlen halált, majd hogyan váltott ezzel örök életet anyja, Szeléné – aki mártírhalála után az égboltot szimbolizálja. Apja, Hasivald két világ közé rekedt, hiszen ő volt az, aki az inkvizíció tiltása ellenére is közeledett a lányhoz, ezért bűne a földi világ szerint még súlyosabb. Ők azonban tudják, hogy a szabad választás és isteni szerelem által vezérelve kerültek közel egymáshoz, és nemzették meg végül Juliánt a mágikus erdőben, aki ezáltal sérthetetlen mivoltában jött világra. Julián majdani feladata az önkényes rendszer felszámolása, és szülei erekélyéinek őrzése – ezzel együtt az út megtalálása édesanyjához. Apja, Hasivald ettől függetlenül megválthatatlan, és fekete kosztümében járja a Purgatóriumot – azonban léte az árnyékvilágban is indokolt: egy ponton meghallgatta egy emberi bajbajutott kéréseit, és megfelelő pontokon, általában keresztény ünnepnapokon elszólítható: megjelenése ugyan ördögi, de ezt a béklyót a nép és az ujjal mutogató összeesküvők ruházták rá – erkölcsi tartása a fényt szolgálja, ezáltal megnyitja a kaput a földi segítségkérő ember meg nem született gyermekei számára, akik hasonlóan fiához, Juliánhoz, halhatatlanságot nyernek.
Eme jelenetünk Hasivald és Szeléné ünnepélyes táncát mutatja be, amikor még emberi mivoltukban pillanthattak egymásra, mielőtt elítélték volna őket.
Bormegissza Imre,
2026. április 21. (szerkesztve: július 6.)